35. Fejezet

*Taemin POV*

Már semmihez nem volt kedvem. Egyszerűen túl hosszú volt ez a nap. Reggel éppen kibékültem életem szerelmével, lefeküdtem vele, erre felbukkant T.O.P. Minho majdnem meghalt, de szerencsére megúszta egy ujjtöréssel, és egy pár ficammal. A karja, ami borzalmasan nézett ki, csak megzúzódott, bár nagyon csúnyán, pont, mint a nyaka. Az orvosnál meg már én éreztem magam rosszul, főleg, amikor visszarántották a lábát. Az borzalmas volt. Minho felszisszent, szemeiben könnyek jelentek meg, amelyek versenyt futva szaladtak végig az arcán. Kifacsarodott a szívem tőle. Igyekezte titkolni, ide-oda pillantgatott, hogy ne láthassam őt, de természetesen ez nem jött össze.

Mindegy, a nap fénypontja az volt, hogy Minseok hazahozott. Imádtam a barátaimat, és a szerelmemet, de valahogy ez már sok volt. Túl sok volt. Itthon azonnal megvacsoráztam, majd beszáguldottam a fürdőszobába zuhanyozni. Már alig vártam, hogy vége legyen a napnak, ennek a hosszú, borzalmas huszonnégy órának…

- Fiam! Ajtó! – apa kiordított a konyhából. Kicsit elmosolyodtam, mert anya sikeresen befogta mosogatni, amíg ő csinált ételt holnapra.

- Nyitom – már totyogtam is az ajtó felé. Imádkoztam, hogy csak valami futár legyen, esetleg a postás. Vagy a szomszéd, nekem mindegy, csak hadd mehessek aludni. Elfordítottam a kulcsot, lenyomtam a kilincset, és magam felé kezdtem húzni.

- Szia – egy meggyötört férfihang érkezett velem szemből. Azonnal felkaptam a fejemet erre az ismerős akcentusra. Ott állt előttem Kim Kibum, életnagyságban, könnyes arccal – zavarok?

- Nem, dehogy. Miben segíthetek? – igyekeztem nem ásítani, vagy meglepettnek tűnni, bár biztosra veszem, hogy elkerekedtek a szemeim a gigantikus bőrönd láttán. Költözik?

- Nem baj, ha ma itt alszom?

- Parancsolsz? – a felszerelést nézve ez minimum egy évre készült…

- Nem akarok zavarni – meghajolt – de nem tudok hova menni, és otthon félek. Jégherceg tudja, hogy hol lakom, és nem akarom, hogy bántson…

Csak nagyokat pislogtam. Nem tud hova menni?

- Jonghyun?

- Őt nem merem ebben az ügyben felkeresni. Minho meg már így is túl sokat tett értem. Sullit nem akarom ezzel terhelni, mert biztosan nem tudna hova elpakolni, de ha nagy gondot okoznék, akkor keresek valami motelt. Ne haragudj, hogy csak így rád rontottam – Key remegett, én pedig csak bambultam őt. Rendes, hogy veszélyezteti az én életemet is, de kedveltem őt.

- Gyere, természetesen aludhatsz itt, ameddig csak szeretnél. Ettél már? – átvettem a bőröndjét, és elindultam befelé.

- Igen, ettem, sőt, le is zuhanyoztam. Csak aludni nem merek otthon – magyarázta. Lekapta a cipőjét.

- Anyu, itt aludhat ma Key? – kiáltottam be. Anya azonnal kisétált a konyhából, szemei már előre csillogtak.

- Természetesen! Éhes vagy? Szomjas? Kérsz sütit?

- Nem, köszönöm – Kibum meghajolt – köszönöm, hogy befogadnak a hajlékukba.

- Ugyan, nem tesz semmit. Menj el zuhanyozni, addig áthúzom Taesun ágyát, rendben? Vagy ágyazzak meg Taeminnél?

- Nekem igazából teljesen mindegy – mosolyodott el zavartan Key, néha-néha segélykérő pillantásokat lövellve felém.

***

Mikor reggel felébredtem, az egyébként szűk ágyamon ott hevert egy másik párna, és egy takaró is, mind nagy rendben. Nem igazán fogtam fel, hogy mi is lehetett itt igazán, de valaki mellettem aludt az éjjel. Azon nyomban kimásztam, hogy szokásos rutinomhoz híven igyak egy pohár vizet, utána pedig sietnem kellett az iskola miatt. Annyira nem akartam odamenni, hogy az csak na! Szívesebben lettem volna Minho mellett...

Megnéztem a telefonomat. Minho még mindig nem válaszolt az üzenetemre, amikor is a segítségét kértem Key miatt.

Na, stop!

Komolyan Kibum mellett aludtam?

Atyavilág!

Még a végén a fiúk kombinálni fognak.

- Jó reggelt - köszöntem. Utamat folytattam a poharak felé, kiemeltem egyet, utána megtöltöttem vízzel.

- Szia! Hogy aludtál? - anya már rám is pillantott a reggeliéről.

- Jól - válaszoltam. Megittam a vizet, utána visszasétáltam a szobámba. Komótosan nyitottam ki az ajtót. Key állt előttem félmeztelenül, kezében egy pólóval. Ekkor jutott az eszembe az a gigantikus bőrönd...

- Szeretnél maradni egész héten? - kérdeztem mindenféle köszönés nélkül. Key azon nyomban elfehéredett, és maga elé kapta az inget. Csak nem szégyellős a suli kulcslyuka?

- Izé, ne haragudj - elfordult, felkapta magára a pólót, majd visszanézett. Még mindig vörös volt az arca.

- Semmi gond - válaszoltam a dadogására. Key kissé elmosolyodott. Biztos furcsa lehetett neki ez az egész helyzet. Anyám bepakolta őt mellém, pedig ott volt az üres szoba...

- Egyébként mit is kérdeztél? - kivette a táskájából a fésűt.

- Azt, hogy szeretnél-e maradni a héten - igyekeztem a legbizalomkeltőbb mosolyomat felhasználni, hogy Key egy picit megnyugodhasson. Nem tudom, mennyire jártam sikerrel, de igyekeztem.

- Nem akarok nagyon zavarni - sütötte le zavartan a szemeit. Ez pedig egy igennel volt egyenlő.

- Nem zavarsz. A családom nagyon szeret, és jobb, ha biztonságban vagy. T.O.P itt nem tud bántani, de nálad biztos, hogy megjelenne. Itt ketten vagyunk, az egyikünk hív segítséget, nem?

- Akkor... nem zavarna? - kérdezte.

- Dehogy zavarnál!

- Ebben az esetben szívesen maradok. Köszönöm - Key meghajolt előttem, utána sokkal boldogabban száguldott fésülködni. Igazából sajnáltam őt. Tudom, hogy magának kereste a bajt, de igyekezett megváltozni Jonghyun kedvéért. Erre megjelenik Jégherceg, aki zaklatja őt folyamatosan. Szegény Kibum pedig csak tűri, és tűri, mert nincs sok választása. Remélem, azért Minho elijesztette őt. Semmi kedvem nem volt még nekem is menekülni előle.

Amíg ezen gondolkoztam, felöltöztem gyorsan. Igyekeztem minél egyszerűbb szerelést felvenni, ami kényelmes, ugyanis még mindig iszonyatosan fájt a hátsófertályom. Minho nagy volt. Túl nagy az én tizennégy éves testemnek. Egyébként a szüleim meg is jegyezték, hogy nagyon bicegtem. Nos, azt mondtam, hogy menekülés közben meghúztam egy eleve fájó ideget. Nagyon reméltem, hogy Key nem fecsegett a dologról.

- Kész vagy? - bekopogtam a fürdőbe, Kibum rémülten kijött. Ennyire zavarban volt? Biztos, hogy aludt már másnál, velem mégis úgy viselkedett, mintha egy vadidegen lett volna egy vadidegen helyen. Remek. Éljenek a barátok...

- Ne haragudj, kicsit elbambultam - jelentette ki, ezek után elpakolta a szemceruzát.

- Kihúzod a szemed? Eddig fel se tűnt, hogy sminkeled magad...

Na jó, a szemceruza speciál feltűnt.

- Igen, nagyon sok sminket használok. Kifesselek téged is? - kissé elmosolyodott, én pedig viszonoztam. Az ötlet maga jó volt, de Minho nélkül furi lett volna.

- És kinek akarnék vele tetszeni? Onewnak, vagy Kimnek?

Key felnevetett.

- Órák után megyünk meglátogatni a kis bajnokunkat. Azt hittem, nálad evidens, hogy jössz.

- Akkor rendben. Varázsolj széppé! - kuncogtam. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mit hozna ki belőlem, arra meg főleg, hogy ehhez az egészhez mit fog szólni Minho.

- Gyere, fiam! Anyád megtanítja, hogyan sminkeld magad - azzal Key berántott a fürdőbe, és leültetett a kádra. Nem tudtam, hogy mire mondtam igent. Omma2 a tömérdek alapozója közül kiválasztott egy nagyon világosat, sőt, túl világosat, azt pedig végigkente a pofázmányomon.

- Mmmmm - ment a nyafi. Mennyire gondolhatott felnőttnek? Semennyire. Maximum hat évesnek hihetett. Hangsúlyozom, hogy maximum. Kicsit hisztis voltam a sok kencefice miatt.

- Olyan puha hörcsögpofid van. Nagyon ragyás kamasz lesz belőled, babám. Az urad mindenütt csak a pattanásokat fogja találni - magyarázta a mesteri szakértőnk, Kim Kibum, Key.

- Alig várom - éppenséggel nem láttam, mert az arcomat a szemembe nyomta, de biztos voltam abban, hogy valami nem stimmelt Key hangjával. Mintha megváltozott volna... olyan szomorkássá. Mi történhetett? Ráadásul pont az "urad" szónál, mintha tudott volna valamit. Valamit, amit nem kellett volna. Lehet, hogy Minho szakítani akar velem? Ugye nem?! Ugye nem akar eldobni magától?

- Ez most zavarni fog. Pillants fel - Key szemceruzával kihúzta a szemeimet - tökéletes. Még egy kis pirosító, és szebb leszel, mint a suli összes csaja együtt.

- Nem vagyok lány - vagy lehet, hogy pont ez a baja velem? Az, hogy fiúnak születtem?

- Tudom, de akkor is szép vagy. Kész! - Key kiegyenesedett, majd odatartotta nekem a tükröt. Elsőre picit ijesztő volt, de megszerettem azonnal. Nagyon szép eredményt kaptam, és alig volt látható, de így még jobban tetszett.

- Nagyon jó lett - mosolyodtam el, Key büszkén elpakolt. Remélem, hogy már kicsit megnyugodott, mert elsősorban miatta vállalta el a hülye fejem a kenceficézést.

- Szerintem is. Nagyon szépen kiemeli a karaktered. Csak ne sírj, mert nem vízálló a smink. Emo meg gondolom, nem akarsz lenni - kacsintott. Miért kellene sírnom? Talán Minho ma akar kidobni? Ugye nem?!

- Miért sírnék? - kérdeztem. Igyekeztem biztosra menni. Remélem, nem Key lesz az ideiglenes postás.

- Nem tudom. Még csak most kezdődött a nap. Bármi megtörténhet - azzal kisétált. Gyanús volt nekem. Nagyon gyanús, és rettegtem a mai naptól. Mi van, ha tényleg ki akar rakni Minho?

Inkább nem agyaltam ezen, gyorsan megfésülködtem, fogat mostam, és kiszaladtam a konyhába. Az egyik dobozt - az enyémet- el is pakoltam.

- Hogy aludtatok? - kezdte anyu.

- Jól.

Ekkor felbukkant Key is. Szokásához híven stílusosan volt felöltözve. Piros farmerjához fehér-piros csíkos pólót vett fel, arra egy fekete, zipzárazható pulcsit. Megverem. Annyira jó cuccai voltak! Leszedtem volna őket róla...

- Jó reggelt - köszönt ragyogó arccal. Sokkal másabb lett, mint volt.

- Neked is. Jól aludtál? - anyu elmosolyodott, majd a kezébe nyomta a tízórait, amire Key csak nagyokat pislogott.

- Köszönöm, de nem fogadhatom el... - jelentette ki zavartan, mire anyám kioktatta őt az evés fontosságairól. Szerencséjére Key is szeretett enni, csak "túl sok kedvességet" kapott tőlünk.

- Ugye maradhat egész héten? Segíthetne az angolban - pillantottam fel anyára, aki boldogan ölelte magához szerencsétlen Kibumot.

- Persze, hogy maradhat. Mi holnap úgyis elmegyünk két napra, legalább nem leszel egyedül... de ne rendezzetek bulit!

- Nem fogunk. A barátaink majd átjöhetnek? - érdeklődtem hízelegve, Key szemei pedig abban a másodpercben felcsillantak. Vajon Taesunnak feltűnne, hogy valakik játszottak az ágyában?

- Mármint Onew meg Kim? - apa felpillantott az újság mögül. Kissé lesütöttem a szemeimet. Minho nagyon nem volt szimpatikus nekik, amikor ugyanis megjelent, akkor éltem az összetört korszakomat, ebből leszedték, hogy csak egy rossz barátom. Jjong csak egyszer jelent meg, őt alapból nem kedvelték, szerintük veszélyes volt. Keyről tudták, hogy az angoltanárom, így őt szinte istenítették, lányt csak akkor hívhatok meg, ha ők is itt vannak (ez teljesen felesleges), Kimről csak hallottak, hogy milyen rendes, mert egyszer átsegített egy nehezebb szakaszomon, szóval ő haver, Onew meg evidens. Szegény Minho akárhogy próbálkozott, nem tudta magát belelopni a szívükbe.

- Nem. Arra gondoltam, hogy Onew áthozza Minhot, meg jön Jonghyun is, és filmezünk - magyaráztam.

- Mármint öten?

- Igen.

- És a csajod is jön?

- Nem a csajom...

- De csak akkor, ha Onew végig itt marad, és vigyáz rátok, mielőtt Minhyun meg Jongho drogosokká tesznek titeket – apa ellentmondást nem tűrő hanggal, és ingázó ujjal figyelmeztetett.

- Igazából Minho és Jonghyun - javította ki őt Key.

- Mindegy. Egykutya.

- Mi szerintem megyünk. Sziasztok! - azzal kisiettem az előszobába cipőt venni, nyomomban a tanárommal.

- Csókolom - még visszaintegetett, aztán elindultunk az iskolába. Csendben battyogtunk le a lépcsőn.

- Bocs, kicsit furik - utaltam a szüleimre, miután biztos távolságba keveredtünk.

- Szerintem rendben vannak. Csak féltenek, ez normális - mosolygott.

- Elfelejtettem hozni az üvegemet - sóhajtottam fel hirtelen. Key táskájára néztem, amin ott fityegett a kulacs. Mázlista. Én képes voltam első nap elhagyni a beiratkozási papírjaimat... ha nincs Jonghyun, meghalok...

- Amúgy azt hittem, hogy végleg szakítasz vele. Mármint... Jonghyun meg én már régóta egy

párt alkotunk, sőt, kvittek is vagyunk jelenleg, de te semmit nem tettél Minho ellen, ő pedig mégis kihasznált - zseniális témaváltás... komolyan.

- Tudod, ez nekem fáj. Nem szeretek erről beszélni, de ha nagyon érdekel, akkor elmondom. Mindenki megérdemel egy második esélyt, Minho is. Amit tett, az összetört bennem egy piciny darabot, de ő az egyik legjobb barátom. Annyi gyötrelem után, ami velem történt a régi sulijaimban, az a sok menő... ráadásul Onew rettegett tőletek, meg szerintem most is. Gondolhatod, mikre készített fel. És igazából még mindig félek. Mi van, ha ez az egész csak egy játék a részetekről? Ha igazából csak szórakoztok velem, hogy elhagyjatok, eltiporjatok, magamra maradjak, mert Onewt is kezditek elvenni tőlem. Mi van, ha te nem is kedvelsz, csak megjátszod a rendes havert, ha Jonghyun poénból rabolt el, és csak azért fogad a csapatába, hogy ne legyenek barátaim, és ha elhagytok, akkor mindenki utáljon. Félek, hogy Onew lelép, kisétál az életemből, mert annyi mindent tettem már ellene, ő pedig csak nyeli... félek, hogy Sulli megint rámászik Minhora, hogy összejönnek, vagy, hogy titokban szeretők. De tudod, hogy mi a legviccesebb? - itt már sírtam - az, hogy attól félek a legjobban, hogy Minho átver. Nem tudom, hogy mennyire színészkedik, nem tudom, hogy szeret-e, hogy mit gondol rólam. Mi van, ha csak játszik, és majd összetöri a szívem? Az biztos, hogy ez nem lesz tartós kapcsolat, mert csak rontom a hírneveteket, de valahogy nem tudnám elengedni Minhot. Nekem ő olyan, mint egy istenség, egy utolsó remény. Mi van, ha neki csak egy utolsó senki vagyok, akivel játszadozik? Tudod, esténként gyakran elgondolkozom azon, hogy miért van velem. Bárkit megkaphatna, de neki egy senki kell. Nem ironikus? Meg az se, hogy ennyire paranoiás vagyok? Vagy igaz az, amiket összehordtam?

Key csendben baktatott mellettem, majd hirtelen megölelt. Arcomat a vállába fúrtam, közben átkaroltam őt.

- Mi tényleg szeretünk, higgy nekem. Minho még senkiért nem harcolt úgy, mint érted. Szeret, úgyhogy ezt vésd a fejedbe. Inkább hagyta volna, hogy Jégherceg megerőszakoljon mindannyiunkat egyszerre, annyira utál verekedni, de miattad megtette. Szóval hidd el, hogy ez csak paranoia. Onew meg imád. A legjobb barátja vagy. Sosem hagyna el, ebben biztos vagyok - megsimogatta a hátam, ezek után elhajoltam tőle. Nem tudtam, hogy higgyek-e neki, azt meg főleg nem, hogy ez az egész hogyan jött.

- Köszönöm - rámosolyogtam, de azonnal abbamaradt ez a gesztus Key arckifejezése miatt. Olyan rémült volt.

- A sminked... Taemin-ah! Tökéletes emo lettél - elnevette magát, én pedig zavartan mosolyogtam. Végül is csak a lelkemre kötötte, hogy ne sírjak.

- Nagyon gáz?

- Kicsit. Most valahogy eljutunk a suliig, ott lemossuk ezt, és ha szeretnéd, újrakenlek - elővett valami löttyöt, a zsepire öntötte, majd kenegetni kezdte az arcom.

- Ez mi?

- Sminklemosó. Most így nem nagyon hat, de majd kárpótlásként szerzek egy üdítőt, ok? - vízzel átmosta, ezek után indult az útjára, én

pedig követtem. Az út további részeiben nem nagyon beszélgettünk, mi több, szinte semmit nem szóltunk egymáshoz. A sulihoz érve sem eredt meg igazán a nyelvünk, csak amikor Jonghyun köszönt.

- Szevasztok! Hát ti? Újabban kettesben jártok mindenhova? Kezdhetek féltékenykedni Minhoval? - a faltól elrugaszkodva odajött hozzánk.

- Nem, dehogy. Csak a héten Taeminnél alszom, hogy jó barátok legyünk – Key összeborzolta a hajam – de most lemosom a sminkjét, mert elkente véletlenül.

- Megyek én is – jelentette ki Jonghyun, Key pedig elmosolyodott. Bevittek a fiúmosdóba, és kezdődött a sminkes hacacáré előröl, csak most Jonghyun is segédkezett.

*Minho POV*

Valami hirtelen felbukkanó nyomást éreztem magamon, valamint három ember nevetését hallottam. Erre kelni kész álom volt. Lassan kinyitottam a szemeimet.

- Jó reggelt, álomszuszék - vigyorgott a képembe Jonghyun. Nagyokat pislogva néztem körbe. Key az ajtóban ácsorgott, Taemin meg rajtam feküdt félig, a másik felével pedig igyekezett lemászni rólam. Helyes, így is fájt mindenem, hát, ha még rajtam döglődött...

- Sziasztok - kissé elmosolyodtam - hát ti?

- Gondoltuk, beugrunk hozzád - Kibum felkapta a kosárlabdámat, azzal játszadozva pedig lehuppant az ágyamra. Addigra Taemin már mellém húzódott. Egyre közelebb jött hozzám, cuki pofiját a párnára tette. Egyem meg, de aranyos volt...

- Szia - mosolygott.

- Szia - köszöntem vissza neki, mire arcát a vállamba fúrta. Baba.

- Haverod volt? - Jonghyun ledőlt Taemin mellé. Milyen jó, hogy franciaágyam van!

- Volt. Egy órája ment el - azzal visszatettem a mobilomat a helyére.

- Minseok?

- Gondolhatod. Még mindig ki van bukva. A szüleimnek beadtuk, hogy figyelmetlen voltam, és elütött egy biciklis.

- És a combod?

- Beleállt valami éles szerkentyű. Nem értek a biciklikhez - röhögtem fel, de abban a pillanatban abba is hagytam. Nagyon fájt a nevetés. Esküszöm, ekkora kínzásnak még nem voltam kitéve, soha!

- Amúgy hogy vagy? - a pici babám felpillantott.

- Még fáj, de túlélem. Bár Minseok még pisilni se enged ki nagyon - magyaráztam. Na ja, most mákom volt, ugyanis most pont az egyetemre ment, ezért nem kaptam állandó felügyeletet a fiatalúrtól. Key és Jjong felnevettek. Minseok rosszabb volt, mint a szüleim.

- Kemény bátyád van, hallod! - Key rácsapott a lábamra. Szerencsére nem nagyon éreztem, különben kapott volna a fejére.

- Tudom. A szüleim meg tudjátok, mivel büntettek? Nem hallgathatok zenét sétálás közben. Komolyan, már sajnálom, hogy átvágtam őket.

- Kellett neked verekedni - fújtatott Jonghyun. Biztos haragudott rám, főleg, hogy nem voltam egy bajnok ebben a sportágban, de biztosan megértette volna, ha tudta volna, hogy miért tettem.

- A Kölyköt meg akarták erőszakolni. Azt pedig nem engedem - megcirógattam az említett személy pofikáját. Annyira imádtam őt, még szép, hogy megtettem érte ezt az áldozatot. Még akkor is harcoltam volna, ha százan, géppisztollyal fenyegetőztek volna érte. Őrültség, mi? Egy srácot ennyire szeretni... és mégis létezett ilyen.

- Choi Minho, te mindig meg tudsz lepni engem - Jonghyun szintén elmosolyodott. Már kezdtem magam a Rómeó és Júliában érezni. Benvolio és Mercutio pedig simán lehettek volna Jongkey. Tibalt meg mondjuk Onew? Hm... nem rossz...

Igazából ez a könyv volt az egyetlen, amit el is olvastam. A téma megfogott, és mindig is érdekelt ez a szerelem első látásra téma. Persze, csak addig, amíg nem lett ilyen sablon sztori minden történethez. Meglátlak, imádlak, meghalok érted. Nyálas. Mondom én, aki ugyanígy találkozott a szerelmével, csak mi jobbak vagyunk, mert nem buktunk még le senki előtt. És bár az országban nem elfogadott a homoszexualitás, sikeresen megtaláltam egy meleg srácot, és a legjobb barátaim is azok.

- Amúgy válaszoltam az üzenetedre - suttogtam a pici babám fülébe.

- Tudom, délben - apró kezecskéjét a mellkasomra tette. Hogy lehet valaki ennyire cuki? Írt nekem este, hogy Key odacuccolt hozzá, és nem tudja, hogy most mit csináljon... délben közöltem vele, hogy szerintem meglesznek együtt. De megvolt az okom arra, hogy miért csak akkor válaszoltam. Íme:

- Aludtam.

Mosolyogva ciccegett egy sort.

- Nem "Chhh" most végre aludhatok - megcsikiztem a hóna alatt. Az a reakció zseniális volt, kérem szépen. Annyira nem számított a támadásomra, hogy elugrott, (igen, fekve) egyenesen Jonghyun ölébe, aki döbbenten nyugtázta magában a Kölyök jelenlétét. Ezek után ő is megcsikizte. Szegény csak vihogott, és pattogott egyik kínzójától a másikig.

- Neeee - visongta.

- Amúgy Key a héten Taeminnél lakik - jegyezte meg Jonghyun, miközben éppen terrorizálta a Kölyköt.

- Tényleg?

- Igen. Ma este takarítani fogunk, mert az a rumli, ami náluk van, bekerülhetne a Guinness-rekordok könyvébe - Key megjelent az ajtóban. Őszintén? Fel sem tűnt, hogy kiment, olyan remekül eljátszottunk a babával. Vajon mennyire lehetett már elege belőlünk? Mennyi költői kérdés!

- A szülei mit fognak szólni?

- Nem lesznek itthon két napig. Kellemes meglepetésben lesz részük, mire hazaérnek - magyarázta, eközben a kezünkbe nyomta a teát, amit csinált. Rendes, hogy megkínál a házamban, a teámból. Komolyan...

- Én ma itt alszom - Taemin ijedten felült, még nevetni is elfelejtett az ijedségtől. Pedig biztosan nem lehetett olyan rossz takarítani. Mindenesetre megmosolyogtam őt.

- Kezdem úgy érezni, hogy te csak azért jársz velem, hogy elmenekülj a boszorkánytól - nagy, könnyes szemek, amiket egy csajtól tanultam el, valamint szomorú pofi. Tökéletes kombináció, mindenkinek ajánlom.

- Boszorkány a nénikéd - Key a nagy felháborodását kifejezve a fejemhez vágta a Taemintől kapott macimat, Herkulest. Nem tudom, miért így neveztem el, de már ez marad nekem örökre a nagy szerelmem. Az után természetesen, akitől kaptam. A születésnapomkor adta nekem a drága, nem tudom, hogy már beszámoltam-e róla…

- Éhes vagyok - sóhajtott Jonghyun, Taemin hevesen bólogatott mellette.

- Van poharas leves, csináljatok négyet - most, hogy mondták, én is megéheztem egy picit.

- Menjetek előre, mindjárt megyek én is, csak átadom a leckét - mondta Key, közben pakolni kezdett kifelé. A fiúk már ott sem voltak, csak kettesben maradtunk.

- Nem akarok tanulni - nyafogtam. Key a szemeit forgatta reagálás képpen.

- Pedig muszáj lesz, de most nem ezt akartam mondani...

- Hát? Gond van?

Bólintott.

- Taemin.

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Mi van vele????

- Miért? - kérdeztem a legnagyobb higgadtsággal, amit elő tudtam adni.

- Nagyon paranoiás. Beszélgettünk, majd hirtelen elkezdett sírni, hogy biztos megjátsszuk magunkat, és csak kihasználjuk. Aggódom érte - lesütötte a szemeit. Láttam, hogy tényleg nagyon nyugtalan volt a Kölyök miatt - nem tudom, hogy mit mondjak neki, mert félek, hogy csak jobban tönkretenném. Tudom, hogy nem játszadozol vele, ezért is mondtam el ezt. Tegyél valamit!

A felszólítására értelmetlenül pislogtam rá. Minek hisz engem? Megváltónak?

- Mégis mit tegyek? - kérdeztem döbbenten.

- Nem tudom, csak rossz így látni. Annyira ártatlan, csak a szeretetedre vágyik, mégis fél, hogy hazudunk neki - szomorúan a szemeimbe nézett. Felsóhajtottam, a mankóimért nyúltam, és kimásztam az ágyból. Lassan kiugráltam a konyhába. Tényleg lassan, ez a tempó borzalmas volt!

- Taemin-ah?

- Igen? - azonnal odasietett hozzám. A falnak támasztottam az egyik mankómat, utána megcsókoltam. Mélyen, szerelmesen, mindent beleadva. Lassan visszacsókolt, az elején kicsit félénkebben, de egyre bátorabb lett. Egy idő után azonban abbahagytam, homlokomat az övének támasztva mélyen a szemébe néztem.

- Szeretlek, és tetszik a sminked.

- Key műve, de köszönöm - egyre pirosabb volt - én is szeretlek téged, nagyon. Ugye mindig velem maradsz?

- Amíg világ a világ, Kölyök - ismét megcsókoltam, most bátrabban viszonozta.