*Taemin POV*
Fel-alá sétálgattam a nappaliban.
Jobbról-balra, balról-jobbra. Ide-oda, össze-vissza, és még sorolhatnám. A
könnyeim már nem tudtak folyni, már elbőgtem mindet. Egyszerűen nem fért a
fejembe, hogy Minho mit tett. Már hallottam Jéghercegről, és nem ismertem, sőt,
észkombájn sem voltam, de arra rá tudtam jönni, hogy vele kikezdeni nem volt
érdemes. Az a pasi több embert vert péppé, mint amennyi a suliban volt
jelenleg. Persze, a vállalata megpróbálta cukinak beállítani, de ő egy vadállat
volt a való életben! És a pasim éppen vele verekedett. Ráadásul Minho kezdte!
Seunghyun megöli, és még csak ott sem lehetek, hogy valahogy - akárhogy -
megvédjem. Nem! Itt kell rohadnom a lakásán a volt barátnőjével, meg az egyik
legjobb haverjával. Esküszöm, náluk már csak Kim meg Jonghyun lennének jobbak.
Na, akkor tényleg felkötném magamat... Minhoról meg semmi hírem nem volt. Nem
üzent, nem hívott, de még diákot sem küldött, hogy életjelet mutasson magáról.
Semmi. Így maradt a bizonytalan várakozás. Ráadásul Jinri meg Kibum olyan
nyugodtan elfoglalták magukat, hogy még ingerültebb lettem. HOGY LEHET ENNYIRE
NYUGODTAN VÁRNI?! HOGYAN?!
Már az is megfordult a fejemben,
hogy ők csak álbarátai Minhonak, vagy legalábbis nem kedvelik túlzottan.
Mondjuk, ezt nem tartottam reálisnak, sőt, el is vetettem az ötletet. Ha Key
nem is, de Sulli imádta őt, minden egyes mozdulatáért rajongott. Érdekes módon
nem zavart. Egyszerűen nem tudtam magam felidegesíteni azon, hogy egy lány
nagyon rajong a pasimért, sőt, inkább megnyugtatott. Már ismertem őt,
legalábbis szerintem elég jól összeismerkedtünk, és tudtam, hogy nem viccből
járt Onewwal. Sőt, kifejezetten kedvelte őt. Úgyhogy egyáltalán nem zavart
Sulli. Sőt, néha őt tartottam a legalkalmasabb beszélgetőtársnak. Ráadásul Kim
hülyeségeitől is megmentett, úgyhogy egy hős volt a szememben.
Key is egészen rendes volt, de ő
inkább anyáskodni akart mindenki felett. Mintha Jonghyun lenne a papa, ő a
mama, Minho és Sulli pedig a gyerekeik. Újabban én is. Nem egyszer láttam már,
hogy Key egy benyálazott szalvétával akarta letörölni Minho arcáról a koszt,
aki persze hevesen ellenkezett, és csapkodta a társát. Régebben ezen mindig
mosolyogtam, de most ideges voltam. Semmit nem tudtam Minhoról, és ez irritált.
Ott akartam lenni, hogy segíthessek neki. Minho nem szeretett verekedni, csak
akkor tette, ha meg kellett védenie valakit, de akkor is igyekezett békésebb
utat választani. Mondjuk, ezt az oldalát még sosem láttam, de még Onew szerint
is így volt, pedig őt még meg is verte, így valahogy hittem neki. Egyébként ki
is néztem belőle ezt a cukiságát. Amikor nem az iskolában voltunk, akkor sokkal
visszahúzódóbban viselkedett minden szempontból.
- Oppa, nyugodj már meg – fújtatott
Sulli idegesen. A kanapén ücsörgött keresztbetett lábakkal, és a felsőt az
alsón hintáztatta, miközben azt nézte, ahogyan én csináltam a tevékenységemet.
- De nem tudok. Mi van, ha
Seunghyun agyon veri? Mi van, ha nem is éli túl? – teljes mértékben kifakadtam.
Nem is igazán értettem, hogy miért ordítottam le egy lány fejét, de most
annyira nem is érdekelt. Túl fogjuk élni.
- Ne dramatizáld túl. Minho kemény
gyerek, megoldja – Key mondatára odakaptam a fejem. Éppen a konyhából jött ki,
és hozott nekünk teát, hogy addig is elfoglaljuk magunkat.
- De féltem őt – kétségbeesetten
huppantam le a puha kanapéra. Minho és a családja luxusban éltek, főleg hozzánk
képest. A plazmatévé, a modern konyhai felszerelések… mind-mind azt mutatták,
hogy Minho nem szegény családból származott, nem is beszélve a vitrinben lévő
tonnányi kupáról. Minek ezeknek egy lakás, amikor ilyen gazdagok?
- Felesleges. Hidd el, több esze
van, mint hinnéd – kacsintott Key, de valahogy nem hatott meg a dolog.
Túlságosan aggódtam most ahhoz, hogy gondolkozzam.
- Egyébként… Minhoék ilyen
gazdagok? – érdeklődtem. Ilyen dolgokról még sosem beszéltünk, és tényleg
érdekelt már, hogy honnan van ez a sok luxuscikk.
- Eléggé, de nem vág fel vele, meg
annyira nem is érdekli a dolog. Úgyis engem használnak pénztárcának, Minho
szülei inkább az egyetemre spórolnak neki. De nem panaszkodhat – Key
belekortyolt az innivalójába. Egészen higgadt volt, pedig én a helyében inkább
verném magam, mert miattam szegény Minho most rengetegnyi ütés áldozata lett.
Erre tessék! Itt teázgat, ahelyett, hogy egy kicsit is aggódna. Ráadásul, mivel
nem beszélgettünk, az idő még lassabban telt. A végére már ki akartam tépkedni
az összes hajszálamat. Hogy lehet ennyire türelmesen várakozni, miközben egy
barátunk éppen szenved? Ezeknek nincs szívük?
- Értem – biccentettem, ezzel pedig
egy újabb beszélgetést zártam le. Kizártnak tartottam, hogy ennyire nem tudtunk
beszélgetni. Most vagy mégis aggódtak, csak én nem vettem észre, vagy nem
akartak zavarni engem a hisztikben és a nyafogásokban.
- Csinálok popcornt – Key felállt a
helyéről, majd a konyhába vonult. Én már meg sem lepődtem azon, hogy ilyen
otthonosan mozgott a Choi-lakban. Elvégre jó barátok voltak Minhoval, és
biztosan aludtak már egymásnál, persze, mint haverok.
Egy hatalmas puffanás az ajtó
felől. Sulli is és én is odakaptuk a tekintetünket. A hangra azonnal
megremegtem. Az első benyomásom ugyanis az volt, hogy Jégherceg érkezett meg,
és be akarja törni az ajtót. De honnan tudta volna, hogy itt voltunk? És honnan
tudta volna Minho címét? Túl sok volt a kérdés, és túl kevés az idő arra, hogy
ezt megválaszoljam. Key azonnal kilépett a nappaliba. Jelezte, hogy maradjunk
csendben, majd cicás lépteivel az ajtóhoz suhant. A kikukucskálón, vagy mi
annak a neve, kinézett. Mi addig dermedve figyeltünk, de nem volt semmi
reakció. Sem egy mosoly, sem egy remegés. Semmi.
Key integetett, hogy vonuljunk be a
szobába, így felpattantam, majd Sulli csuklóját megragadva beszáguldottunk egy
szobába. A fürdőbe. Ügyes vagy, Taemin, gratulálok.
- Csodás választás – mormogott
Sulli is, de nagyon halkan, közben elővette a telefonját. Ha Seunghyun érkezett
meg, akkor felhívja a rendőrséget, nehogy bántsa az a paraszt Keyt. Teljesen
logikus volt.
- Basszus, mi történt veled? –
hallottuk Kibum hangját, ezek után becsapódott az ajtó. Valaki válaszolt neki
elhaló hangon. Összenéztünk Sullival. Szerencsére ő sem értette a dolgot, de nagyon
zavaros, és gyanús volt az egész. –
Taemin-ah, Sulli-yah, gyertek ki! Sulli-yah, te hozd légy szíves az
elsősegély-dobozt, Taemin-ah, tiéd a jég! Gyorsan! Én addig telefonálok
Minseoknak.
- Ez Minho lesz – azzal Sulli
felpattant, és kirohant a szobából. Csak bambultam utána, de én is kénytelen
voltam kimozdulni azért a bizonyos jégért, amit Key annyira emlegetett, és
reménykedtem abban, hogy a lánynak volt igaza. Alaposan körbenézve indultam el.
Minden egyes lépésemet meg kellett fontolnom. Lehet, hogy T.O.P az igazából,
csak ezzel fenyegette meg Keyt. Én simán kinéztem belőle.
A nappaliba érve azonban olyan
látvány fogadott, aminek nem kellett volna. A kanapén Key ücsörgött, minden
egyes pontjtát vizsgálgatva a jelenleg félmeztelen, összevert, borzalmas állapotban lévő
Minhonak.
- Hyung! - kiáltottam, lábaim pedig
azonnal megindultak felé. Életem szerelme olyan tehetetlennek tűnt most. A bal
szeme alatt belilult, szája fel volt szakadva, körülötte mindenhol az
odaszáradt vörösség. Valószínűleg nem olyan régen maradhatott csak abba a
vérzése. A testét mindenhol zöld és lila foltok borították, valahol
világosabbak, és kisebbek, de valahol nagyok, és sötétek voltak. A nyakánál
volt egy borzalmas, az be is gennyesedett már most, valamint ami még kiszúrta a
szemem, az a jobb lábának érdekes rángatózása volt. Mikor odapillantottam,
akkor láttam, hogy a farmerja egy darabon besötétedett, mintha csak foltos lett
volna. Az márpedig vér volt.
- Taemin-ah, hozd már légyszíves
azt a jeget! - Kibum türelmetlen kiáltását most valahogy elengedtem magam
mellett. Gyengéden átöleltem Minhot, hogy érezze a jelenlétem, hogy tudja, hogy
vele vagyok.
- Hyung - a könnyeim azonnal folyni
kezdtek, amint megérintettem a puha bőrét. Borzalmas volt így látni őt.
Fejemet a mellkasára hajtottam,
hamarosan pedig én is éreztem, hogy hatalmas mancsát a hátamra helyezte.
Simogatni kezdett, megnyugtatni. Nekem kellett volna segítenem neki, erre
sírtam, mint egy hülye kisgyerek. Szégyelltem is magamat rendesen emiatt.
Taemin, te annyira hülye vagy, de komolyan!
- Itt vagyok – Sulli szinte
odarepült hozzánk.
- Remek. Lásd el a nyakán lévő
sebet, meg a száját. A nadrágot nem merem lehúzni, nehogy felszakítsam a sebet,
vagy valami hasonló. Amíg felhívok valakit a családból, addig intézzétek őt el
Taeminnel - Key abban a pillanatban felpattant, és a mobiljához sietett.
*Minho POV*
Fájt.
Minden egyes porcikám fájt.
Szívem szerint csak ordítoztam
volna a nap huszonnégy órájában. Az a mocsok lehet, hogy eltörte a karomat.
Iszonyatosan fájt, és rendesen be is volt dagadva. Az az ember egy borzalom
volt a felsőfokon. Nem is tudom, hogy hogyan jutottam el hazáig. Mindenesetre
mindenki megbámult, főleg, hogy a jobb lábamat alig bírtam mozgatni. Az a
mocsok valahol egy kést is rejtegetett, amit később sikeresen belevájt a
bőrömbe. Az egyik helyen nagyon vérzett, de szerencsémre vissz tudtam verni,
hogy ne vágja le a lábam. Már nem is vérzik, áldom magamat, meg az orvosi
tudásomat...
A kicsi Kölyök meg nem hagyott
magamra. Csak ült a kanapé előtt, és ölelt, mintha az élete múlott volna ezen.
Egyem meg a drága szívét...
- Halló? Minseok-hyung?... Key
vagyok... Minhot összeverték... nem... igen... nem tudom... igyekszem... a jobb
lába nagyon véres... nem tudom, a nyakán is vannak sérülések, szerintem
folytogatták is egymást... nem... nálatok... igen... persze, ez természetes...
a Kölyök, Sulli, meg én... rendben... köszönjük... szia - Key meghajolt, majd
letette a telefont.
- Mit mondott? - kérdezte Sulli.
Odasétált hozzám, a jeges borogatást pedig a kezemre helyezte. Nem is volt
olyan hideg, főleg, hogy hidegben harcoltunk azzal a majommal.
- Hamarosan itt van. Azt mondta,
hogy minden sebet, amit látunk, tisztítsunk ki, és itassuk, meg beszéltessük
Minhot, nehogy elájuljon.
- Nem vagyok kislány… nem
ájuldozom. – suttogtam erőtlenül, de Key csak a fejé csóválta.
- Gyenge vagy. Természetes az, ha
elveszíted az eszméleted – magyarázta, én pedig unottan felsóhajtottam. Még az
is fájt. Nagyon. Ez pocsék volt…
- Hyung, maradj nyugton, jó? Ne
erőltesd meg magad – a Kölyök megpuszilta a homlokomat.
- Nyugi, Kölyök, nem halok meg -
gyengén megsimogattam a hátát a fájos kezemmel. Annyira aranyos volt, hogy már
én éreztem magam az erősebbnek, még így is.
- Mi lett Seunghyunnal? - Key
beáztatott egy kis textilt fertőtlenítőbe. Na, most fogok meghalni. Ez nagyon
fog csípni, és tudtam, hogy az a kis mocsok, alias Key mit tervezett ellenem.
- Semmi. Ő is kapott rendesen, de
az a szemét előrántotta a kést. Ezek után még verekedtünk egy pár percig, majd
csörgött a telefonja, és elment. De már ő is alig bírt járni.
- Remekül elintéztétek egymást -
sóhajtott, azzal az egyik sebemhez szorította a textilt. Csípett! Nagyon
csípett!
- Ja - sziszegtem, közben Sulli, és
Taemin szintén odaszorítottak kettő-kettő olyan vackot. Egyik jobban fájt, mint
a másik, nem tudtam, hogy melyikre sziszegjek jobban. Már kezdtem magam
kígyónak érezni.
- Jaj baba, ne sírj - Key gúnyos
hangja hallatán odapillantottam, és tényleg csak homályosan láttam őt. Remek.
Még sírtam is a fájdalomtól. Mennyire nézhettem ki a suli menőjének?
Semennyire. Egy nyomorék lehettem. Egy tehetetlen ember voltam.
- Nem sírok - nyafogtam. Key
megveregette az ép combomat, majd lehámozta valahogy rólam a Kölyköt.
Szívszorító pillanat volt, ugyanis minden erejével markolta a véres pólómat,
hogy hadd maradhasson.
- Taemin-ah, kérlek, fogadj szót!
Le kell kezelni a sebeit - mormogott az idősebb, és szinte letépte rólam
szerencsétlent. Lehuppant mellém. Rutinos mozdulatokkal kigombolta az ingemet,
a rongyot pedig odaszorította a mellkasomhoz. Ez jobban fájt, mint a cső.
Sokkal jobban, szinte marta a fertőtlenítő a sebeimet.
- Borzalmas arcot vágsz - Sulli
megigazította a frizurámat. Egyem meg a kicsi szívét neki is. Gyakrabban
kellene összeveretni magamat, ennyire még nem szolgáltak ki sohasem, mint most.
- Kösz - felsóhajtottam, Taemin
pedig megfogta a kezem.
- Szeretlek - suttogta. Imádtam őt,
azt a kis cuki, buci pofikáját, meg úgy alapjáraton.
- Én is szeretlek téged -
mosolyogtam vissza minden erőmmel. Felém hajolt, vastag ajkait az enyémekhez
érintette. Finoman megcsókolt. Tényleg szerelmes voltam ebbe a piciny lénybe.
- Több ilyet ne csinálj. Nagyon
aggódtam érted, és még bármi lehet. Szörnyen néz ki a lábad.
- Nagy cucc. Túlélem - mosolyodtam
el - Ha Key hyung nem csinálja ezt.
Az említett személy nagyon nem
figyelt a nyafimra, sőt, csak jobban csinálta a kis mocsok. Ez pedig gonosz
volt tőle. Nagyon gonosz.
- Nyughass már, te dög - fel sem
pillantott - éppen gyógyítalak.
Elmosolyodtam. Nagyon rendes volt
mind a háromtól, hogy így foglalkoztak velem. Komolyan, meghaltam volna
nélkülük. Taemin azonban felszívódott. Értetlenül néztem körbe, de sehol nem
volt. Nagyon reméltem, hogy csak pisilni ment, ugyanis már most nagyon
hiányzott a pici babám. Ez egy nagyon hosszú nap volt kettőnknek, hiszen még
csak most jöttünk össze. Újból. Mondjuk, az lényegtelen.
Ebben a pillanatban Franci
odaszökkent hozzám, kezében egy lavor, és egy rongy ékeskedett. Már sejtettem,
hogy mire készült. Ilyen fürdetésben még nem volt részem, az fix, de igazat
adtam neki, le kellett mosni rólam a vért, legalább már egy fokkal jobban nézek
ki.
- Ilyen szép lila szemfestéket
kívánni sem lehetne. Nagyon jól áll – Sulli kuncogni kezdett, és én is
elmosolyodtam. Tényleg nem aggódta túl magát, és ez megnyugtatott. Talán nem is
volt olyan vészes a dolog…
Az ajtó kinyílt, majd olyan
hangosan vágódott be, hogy mindannyian megijedtünk, ami az én esetemben nem
volt jó, mert majdnem leestem a kanapéról.
- Choi Minho! – a dühös kiáltástól
még jobban megremegtem. Esküszöm, inkább hat T.O.P, mint egy ebből a
vadállatból. Ő volt a bátyám, Minseok. Csak úgy berobbant a nappaliba, mint
valami rakéta, léptei határozottak voltak, és visszhangoztak. Tényleg félni
kezdtem. Láttam, amint odaért hozzánk. Nekem kampec…
- Szia – Sulli máris
kiegyenesedett.
- Sziasztok – mormogott. Key
visszaköszönt, a Kölyök pedig mormogott valamit. Minseok hangja azonban
hirtelen másképp kezdett csengeni – Öcsi, mi a fene történt veled?
- Megverték – válaszolt Kibum
helyettem is – kicsit erős ellenféllel volt dolga.
- Értem. Nagyon rosszul vagy?
- Hát, amikor megérkezett, akkor
alig bírt járni, szédült, meg szerintem hőemelkedése is van – sorolgatta Kibum,
én pedig bólintottam. Tényleg szédültem egy kicsit, meg olykor kirázott a
hideg, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Lehet, hogy kellett
volna?
- Appa meg fog minket ölni.
Elsősorban téged – mormogott Minseok – beviszlek a dokihoz, megvizsgál, utána
elmesélsz mindent. Valaki jöhet velünk, de a másik kísérje haza Keyt, rendben?
- Kölyök – suttogtam, ők pedig
felpillantottak – ő jön velem.
- És szeretne is, vagy csak
intézkedsz a feje felett? – fújtatott Minseok. Szemeivel kikereste a
potenciális áldozatot. Na ja, lövése sem volt, hogy ki ez a Kölyök, mert sosem
beszéltem róla, maximum annyit, hogy egy rendes gyerek volt, de ennél többet
biztos nem. Mindenesetre a bátyám egészen nyugodtan kezelte a dolgot, biztosan
szimpatikus volt neki a drágám.
- Szeretnék, ha nem gond… - Taemin
kiegyenesedett.
- Rendben. Amúgy Choi Minseok
vagyok, ennek az eszetlennek a bátyja – kissé meghajolt, tisztelettudóan, de
ennyi. Franci viszonozta a gesztust.
- Lee Taemin.
- Örvendek a találkozásnak - ezek
után felém fordult – gyere, öreg harcos, elviszlek orvoshoz. Köszönöm, hogy
addig is gondját viseltétek. Ha gondoljátok, eldoblak egy darabig titeket.
- Nem kell, köszi, innen már
hazamegyünk – Sulli búcsúzásképpen megsimogatta a buksim, ezek után pedig
Minseok izmos karjai között találtam magam. Azonnal megéreztem az én
dezodoromat rajta illatozni, de nem volt semmi erőm, hogy kioktassam a
dolgokról. Mindig lenyúlta a cuccaimat, és én mindig háborúztam ellene, de most
inkább hagytam. Majd ha már hazahozott.
Csendben lebaktattunk a lépcsőn,
majd Minseok berakott előre a kocsiba. Még utoljára intettem Keynek és
Sullinak. Vagy legalábbis megpróbáltam. A Kölyök behuppant mögém. Normális
esetben fix, hogy Jinri jött volna velem, de éreztem, hogy Taemin számára ez
egy fontos gesztus volt. Ki nem hagytam volna, hogy végignézze, amint a
sebemből szedegetik ki a farmeromat. Már alig vártam, de komolyan.
- Szóval, mi is történt?
- Key egyik zaklatója megtámadott
minket.
- És te azért verekedtél, mert…
- Nézz már rájuk! Őket védeni kell –
egyre erőtlenebbül tudtam csak suttogni. Tényleg nagyon fájt mindenem. Minseok
pedig valószínűleg észrevette, ugyanis végre csendben folytatta a vezetést. Mindenki
elszórakozott magában. A Kölyök bámult ki az ablakon, a tesóm elvégezte a
sofőri teendőit, én pedig szenvedtem.
***
- Az orvos azt mondta, hogy pihenned
kell. Ebből pedig nem engedek. Mától fogva fekszel, rendben? – Minseok szinte
belökött az ágyba.
- De pisilni kell – nyavalyogtam össze-vissza.
Már most elegem volt a begipszelt karomból, meg lábamból, a kenőcsöket nem is
említem. Minden egyes porcikám sajgott, ráadásul most még finom, orvosi illatom
is lett. Remek. Még jó, hogy a háziorvosunk a sportorvosunk is. Felmentett egy
hónapra tesiből. Én tényleg be fogok kattanni két hét alatt. Semmi mozgás?
Kizárt!
- Menj pisilni – valahogy felállított.
Meg is ragadtam a mankóimat, és már száguldottam is az illemhelyre. Már csak
ketten voltunk. Taemint hazafelé kipakoltuk. Szegényem olyan hősiesen nézte,
ahogy a doki a mély sebemben turkált, bekötözte, de hagyott neki lélegezni
helyet. Én jobban sajnáltam a pasimat, mint magamat, pedig szinte sírtam a
fájdalomtól. Nos, ő is, csak neki nem fájt.
- Készen vagyok – amíg felidéztem
az orvost, addig el is készültem. Már csak egyvalami várt rám. A szüleim,
egészen pontosan apám, aki meg fog ölni. Inkább jöjjön még egy Seunghyun…
- És mi lett a támadóddal?
- Semmi. Először csak bunyóztunk,
majd vascsővel vert. Kivettem a kezéből, és én is püfölni kezdtem. Ekkor jött a
kés. Annyira megijedtem, hogy elugrottam, és ez volt a szerencsém. A csövem
hosszabb volt, úgyhogy addig tudtam verni. Ezek után elrohant – magyaráztam.
Érdekesen alakult ez a meccs az való igaz volt.
- Értem. Feküdj le, én majd
elintézem az ősökkel. De jössz nekem eggyel – kacsintott. Elmosolyodtam. Már
túl jól ismert, mert tényleg csak egy kiadós alvásra vágytam. Át is vettem
azonnal a pizsamámat, és bedőltem a pihe-puha ágyikómba.
- Köszi, hyung, és jó éjt.
- Neked is, öcskös – Minseok kiment,
én pedig szinte azonnal álomba zuhantam.Pedig hallottam, hogy kaptam egy sms-t, de nem érdekelt.
Szia! :)
VálaszTörlésVegre tudok neked is irni velemenyt! :)
Nis Taemin annyira aranyos volt, ahogy aggodalmaskodott. A tobbieken tenyleg nem latszott semmi aggodalom, feszultseg. Szegeny Minho-t sajnaltam..el is kepzeltem, hogy hogyan is nezhetett ki..hat huuh. :S Taemin tenyleg nagyon edes gyerek, hogy ennyire nagyon szereti Minhot. :3 Minho milyen kis szadista Minnievel..direkt ot valasztotta ki, hogy kiserje el oket a dokihoz..ejej. :D Minseok nagyon jo fej. Azt hittem jobban ki fog akadni, de a vegen meg falazott is a draga kisocsinek. :)
Nagyon jo resz volt! :)
Szia!
TörlésKöszönöm, hogy írtál ^^ Minho csak a csajával akart lenni egy kicsit, az egy dolog, hogy ilyen kis gonosz ;)
Minseok pedig szereti Minhot, bár néha gonoszkodik vele ^^
Örülök, hogy tetszett, sietek az új résszel
Jaj unnie ez nagyon jó volt! Köszönöm hogy olvashatom :3
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál, sietek az új résszel ^^
TörlésNyhaaa, it a várva várt véleményed. Taemintől aranyos volt, hogy ennyire izgult, de szerintem én leültettem volna egy székre, és szigetelőszalaggal hozzáragasztottam volna, hogy nyugton maradjon. Yuri meg Key is cukik voltak. Minho egy édes nagyfiú, olyan kis ennivaló volt, ahogy tűrte a sebek kezelését XD Egyszerűen megzabálnám azt a pasast. Főleg mikor Taemin ment vele a dokihoz... de jót röhögtem rajta XD *--* VISZONT!!!! NEM VOLT JONGHYUN!!!! NEKEM HIÁNYZOTT :( Minseokba meg fülig szerelmes lettem.... annyira aghghwwww... <3 <3 Na szal irtó jó rész volt, nagyon nagyon tetszett :) Siess a kövivel is ;) :*
VálaszTörlés